C1 Nyelvi közvetítő készség

 

Agysérülések

 

Az agy sérüléseinek két fő típusa van. A nyílt agysérüléseket mindig jelentős erőbehatás okozza, és életet veszélyeztető traumának számítanak. A fedett agysérülések esetén a koponya integritása megmarad, de a traumát kiváltó erő hatására az agy elmozdul, és a koponyához csapódik. Az erő nagyságától és irányától függően agyrázkódás, vagy agyzúzódás alakul ki. A sérülés hatására a koponyaüregben vérzés léphet fel.

Az egész központi idegrendszert speciális burokrendszer veszi körbe közös teret alkotva - a liquorteret, amely az „agyfolyadékot” tartalmazza -, és választja el a test többi részétől. A burokrendszer három rétegből áll: a legkülső réteg a koponyacsont alatt található kemény agyhártya, a dura mater, a középső réteg a lágy „pókhálóhártya”, az arachnoidea, és belül a szintén lágy pia mater fedi az agyat.

A fedett agysérüléseknek alapvetően kétféle kimenete lehet. A koponyát ért erő hatására az agy elmozdul, és a koponyacsonthoz csapódik, majd ugyanez történik az ellenkező oldalon. Nagyobb erejű trauma a koponyaűr ereinek szakadását eredményezi, és a vérzés elhelyezkedésétől függően a burkok valamelyike alatt, vagy az agyállományban gyülemlik fel a vér. Ebben az esetben a koponyaűri nyomás jelentősen megnő - hiszen a koponyacsont nem tud kitágulni -, és az agy közvetetten, a térszűkület hatására károsodik. A koponyaűri vérzéseket elhelyezkedésük szerint három részre osztjuk: az epidurális vérzés esetén a vérömleny a kemény agyhártya és a koponyacsont között helyezkedik el. Szubdurális vérzésnél a vérzés szétterjed a kemény agyhártya felszíne alatt. Az agyállományi vérzést rendszerint nagy erejű, tompa ütés okozza, melynek eredménye az agyállományon belül elhelyezkedő erek szakadása. A fedett agysérülések minden formája eszméletvesztéssel jár.

 

Forrás: www.hazipatika.com